szeretlek, ha fáj is.

te nem tudod mennyiszer vetem rád a pillantásom, mikor észre sem veszed. nem tudod mennyiszer akartalak hívni, hogy halljam a hangod. vagy mennyi üzenetet írtam le, hogy válaszolj, amiket aztán kitöröltem, mert nem láttam értelmét annak, hogy elküldjem. fogalmad sincs róla, mennyit sírok, mikor eszembe jut, mennyi boldog pillanat várt volna még ránk, együtt! vagy ha csak meglátom milyen boldog vagy nélkülem, elszorul a torkom, és inkább lehajtom a fejem, mert tudom hogy én is ott lehetnék melletted! én is lehetnék az oka, annak a gyönyörű mosolyodnak! az én szemeimbe is nézhetnél, a csodás pillantásaiddal. vérzek, fáj, szorít! SZERETLEK! sajnálom..
/ saját /