!

nem akarom hogy megtudja más, nem akarom hogy megtudd te is, hogy szívem még mindig ugyan úgy érted ég mint 1 évvel ezelőtt. csak a hatalmas lángokból, parázsnyi maradt a lelkemben, a meghalt remény miatt. elvesztettem, ahogy téged is. bele kellett törődnöm hogy a "TE +ÉN" már egy nagyon távoli fogalom a való életben. fontosabb volt a büszkeséged, nálam.. pedig szerettél. még is nézd meg mit tettél velem. azt mondod hogy egy idióta hisztis kislány vagyok?! igen? előbb gondolkozz el, vajon mitől sírok ennyit. hát miattad! de ha már itt tartunk, akkor te mi vagy? egyszer, majd ha eljutok arra a pontra hogy a szemedbe tudok nézni könnyek nélkül, akkor megmondom: egy nagyképű, idióta kis gyerek vagy, aki nem képes kezelni az érzéseit, ezért a könnyebb utat választva tönkre teszi azt akit valójában a legjobban szeretett! ez vagy te, egy érzéktelen senkiházi!

/ saját gondolat + kép! /

.

azt akarom hogy ölelj meg úgy, mint egykor. azt akarom nézz olyan csillogással a szemembe, mint mikor csak te voltál s én.. miért történt így minden?! miért kaptam reményt, amikor a sors már rég tudta hogy nem lehetsz az enyém?!

/ saját /

fáj ha lélegzem.

végülis hagyjad, semmi különös nem történt, amit össze törtél "csupán csak" a szívem volt. egy játékszer, amivel addig játszottál míg nem találtál egy másik használható darabot. és az enyémet egy erős dobással kihajítottad.. nem törődve azzal, nekem ez mennyire fájhat. szóval, tényleg, nincs semmi baj, csak akkor fáj amikor lélegzem.. 

/ saját /

Közvélemény kutatás eredménye.

nagyon, tökéletes! : 109 (63%)

 jó: 48 (28%)

 elmegy, néha megnézem: 12 (7%)

 nem tetszik: 2 (1%)

szavazatok száma: 171
KÖSZÖNÖM SZÉPEN  ♥

szeretlek.

mindent mit tőled kaptam, soha sem szeretném elveszíteni, a szerelmedet örökre akarom érezni!

/ saját gondolat /

szeretlek, ha fáj is.

te nem tudod mennyiszer vetem rád a pillantásom, mikor észre sem veszed. nem tudod mennyiszer akartalak hívni, hogy halljam a hangod. vagy mennyi üzenetet írtam le, hogy válaszolj, amiket aztán kitöröltem, mert nem láttam értelmét annak, hogy elküldjem. fogalmad sincs róla, mennyit sírok, mikor eszembe jut, mennyi boldog pillanat várt volna még ránk, együtt! vagy ha csak meglátom milyen boldog vagy nélkülem, elszorul a torkom, és inkább lehajtom a fejem, mert tudom hogy én is ott lehetnék melletted! én is lehetnék az oka, annak a gyönyörű mosolyodnak! az én szemeimbe is nézhetnél, a csodás pillantásaiddal. vérzek, fáj, szorít! SZERETLEK! sajnálom..
/ saját /

önzetlen szerelem.

-mondd, meddig sanyargatod magad, az iránta érzett szerelmeddel? már rég elhagyott téged!

-tudom..

-akkor? mire vársz? gyönyörű vagy, keress valakit, aki megbecsül!

-nem, nem és nem..

-de miért nem?

-én őt szeretem, én csak neki akarok gyönyörű lenni. én azt akarom hogy ő becsüljön meg újra, és jöjjön rá, hogy hülyeség volt elhagynia, mert én mindent megadhattam volna neki!

-de ez hülyeség, tudod hogy nem jön vissza!

-igen, tisztában vagyok vele hogy nem tér vissza, de ezt nem hülyeségnek nevezik; ez őszinte özetlen szerelem, amit én iránta érzek!

:)

most kinevetsz engem, mert érthetetlennek találod az érzéseimet. megalázol, mert azt hiszed ez nagyon vicces. de megígérem neked, hogy túl leszek rajtad, és akkor eljön az az idő, mikor te jönnél nekem térden állva, hogy megakarsz kapni. annyira érzem hogy ez lesz. de tudod mit? mosolyogva fogok mélyen a szemedbe nézni, és egy nemleges válasszal löklek el magamtól!

/ saját /