éjjel ..

éjjel fél kettő.. én még mindig nem alszom. mert ismét csak egy név, egy arc, jár a fejemben.. a szívemben. nem hagy nyugodni a gondolat, hogy pár hónapja ilyenkor már régen róla álmodtam édesen, mert tudtam hogy másnap újra vele lehetek. most pedig, a valóság az hogy egyedül vagyok, talán még nem is gondol rám. habár, a legrosszabb az, hogy fogalmam sincs mit gondol, mit érez.. talán még én is eszébe jutok néha. pár pillanatra. de akkor is gondol rám.. hajnali három óra. már a könnyeim is végig folytak az arcomon, a kispárnámra. pörögnek az emlékek az agyamban, amiket vele éltem át.. nagyon hiányzik! már fél négy van.. és én álomba sírom magam.. :\
/ saját /