anya!

amikor megszülettem a széltől is óvtál.. babusgattál, alig tettél le a karodból, és nekem így volt jó.. amikor oviba mentem, sírva engedtük el egymás kezét, úgy éreztem elválasztottak a legjobb barátomtól, tőled! aztán szépen lassan, iskolába mentem. "nagylány" voltam, már nem sírtam.. és te sem, büszke voltál rám. 8 éves sem voltam amikor hatalmas mérföldkőhöz ért az én életem is a tiéddel együtt.. elvesztettünk valakit, a legfontosabb férfit az életünkből. de te ott voltál nekem, és én is neked, nem adtad fel, mert tudtad hogy szükségem van rád, hisz nem értettem mi ez az egész .. eltelt a 8 év, kiléptem az általános iskola kapuin, az első, igazi nagy betűs életbe. egyre többet veszekedtünk, hisz kamaszodtam.. mint most is, 16 évesen. viszont, nem tudom mi lenne velem nélküled! nehéz eset vagyok, hisztis, makacs, sokszor lusta.. és összeférhetetlen. de azt az egyet tudom, hálát adok az istennek, hogy te vagy nekem, még akkor is ha veszekedünk. egy szülőt elvesztettem már, képtelen lennék rá hogy téged is ! szeretlek anyukám ! ♥

/ saját /