:\

tudod, mióta nem vagyunk együtt. sokszor elgondolkozom rajta, mi lett volna ha az elején nem igazollak vissza facebook-on, nem kezdünk el beszélgetni, nem cserélünk telefonszámot. nem mondok igent az első találkozásukra.. de mindig rá jövök, akkor azt sem tudnám meg milyen a karjaidba bújni, megcsókolni, veled együtt nevetni. és veled boldognak lenni.. de most már tudom. ha már nem is vagy velem. azóta bármit teszek, az emléked velem van, és fáj, olykor sírok annyira elviselhetetlen hogy már nem vagy az enyém! de tudod mit? köszönöm ezt a fájdalmat, legalább biztos lehetek benne hogy valóság volt amit veled átéltem! de már csak a hiányod maradt meg nekem belőled :\
( ez a kedvenc sajátom : )